"You've Got Mail". Nem mindig egy boldog mondat. Hát én ma kaptam egyet. Nem tudtam elolvasni. Többször is belekezdtem a több bekezdéses e-mail-be de nem tudtam a harmadiknál tovább menni. Egyszerűen nem ment. Epém folyamatosan orrom mögé szökött és keserűen csöpögött. Par perccel ezelőtt próbáltam meg utoljára, hogy elolvasam, teljesen lemondtam arról, hogy válaszoljak is az illetőnek, de gondoltam, ha már írt annyit megtehetek, hogy elolvasam. Ja. Nem. Szellemi egészségem veszélybe került e kellemetlen szavaktól. Tehát nem. Fogtam, megböktem a "törlés" gombot és a mail lement a cybercsatornán és vegyült a cyber-selejttel.

De mi volt olyan sértő? A magyarázkodás. Az amikor valaki egy új "magyarázatot" talál ki annak amit NEKEM kellett átélnem. "Ja, de én nem úgy értettem, mert hogy ez, meg az, mezg amaz, és talán csak 'szerencsétlenül' fogalmaztam, mert hogy így, meg úgy, meg amúgy..." Ahá. Ja. Na, ahogy angolul mondanánk "don't be sorry, be careful". Sajnos, igen, sokan komolyan azt hiszik, hogy nem kell figyelni, csak csapkodhatnak, mint a csacsi, úgyis, ha valaki megsertődik, csak bocsánatot kell kérni, és kész. Senki se utasít vissza egy bocsánát kérést, plusz a bocsánat kérés az mindent eltöröl.

Ahá.

Ugye ismerős ez a beszéd? Igen, csak hogy most nem ugyanarra az emberre mondom, de sajnos nem tanulnak mások hibáiról. Senki se tanul mások fején. Miért kell mindenkit megdorgálni? Miért van kevés ember aki képes mások tapasztalataiból meríteni és saját tarisznyájába is eltenni?

Egyébként, amennyire el tudtam olvasni az adott e-mail-t, láttam valamit ami nem igazán tetszett. Alapvetően azt mondták, hogy a MAGYAR EMBERT ÉS A MAGYAR KULTÚRÁT nem lehet egypár látogatásból megismerni, mert a magyar ember nem "mutatja magát". Tehát értsem azt, hogy a magyar ember (ami egyébként én magam is vagyok) képmutató? Ahá. Kedves Marcsim és Drága Jánosom képmutatóak? Gondolom Kari is képmutató. Na, itt már nem tudtam tovább olvasni. A magyar nép, a magyar emberek nekem SZENTEK és ezáltal érinthetetlenek. Senki se beszél csúnyákat a magyarokról előttem.

Ma megosztottam Karimmal az adott e-mail-t és eldöntöttük, hogy szép, széles, magas kerítést építünk, "so it won't rain on our parade", ahogy Amerikában mondják.

Igen, tudom, sok Amerikai mondásom van, de mit is vártok? Itthon nem szoktunk sok mondást mondani magyarul, spanyolul megtanultam egypárat, mert a Costa Ricaiak sokat használják beszédükben a mondásokat. Angolul is megszoktam, tehát míg meg nem tanulom magyarul is, addig használni fogom angolul vagy spanyolul.