Miből gondolják az emberek, hogy mindenhez kell, hogy legyen egy könnyű ót? Miből goldojlák az emberek, hogy meg lehet szerezni mindent pénzzel? Miből gondolja az a sok hülye, hogy az a jó, ha mindent ingyen, ajándékba kap? Ha nem kell a dolgokért megdolgozni? Sok naplopó, bunkó állat, aki azt hiszi, hogy az az okos, az a tiszteletre méltó aki megtalálja a kiskaput és a legtöbbet tud csalni, lopni, sikkasztani.

Tele van a világ sok idiótával aki vagy vár arra, hogy valaki mindent megcsináljon helyette, vagy irigykedik azokra akiknek megvan az amit maguknak szeretnének. Irigység, piszkos irigység. Saját fantáziukba zárköznak, ahol mindenki őket imádja, őket irigyli, olyanok akarnak lenni, mint ők, de lelkükben, mert nem is mélyen, hanem igen is eléggé a felszínen, de mélybe hatolóan (amennyiben ezeknek az embereknek mélységük van, mélység amit e irigység egyedül ad nekik) ott fortyol az a mérgező, beteges, tipró irigység.

Irigység, haszontalan irigység ami magukból az emberek képtelenségéből ered. Miért nem tudja ugyanazt csinálni? Miért nem küzd? Miért nem foglalkozik a saját dolgaival? Miért nem tervez és tesz azért, hogy meglegyen? Nem, az embernek az kell ami a másiknap van, kizárólag azért, mert a másiknak van. és látja, hogy neki milyen jó. Azért kell, mert az már jó és működik, de ő magának képtelen működő boldogságot létrehozni. Igen, persze, mert az ilyennek az kell, hogy valaki más ajándékozza oda.

- Van amit ajándékba kell kapni - mondta egyszer nekem egy volt barátom, Iván, amikor egyszer megmondta nekem, hogy születésnapjára azt akarja, hogy megvegyem neki Alastair Crowley tarotját amit Internetből kellett hozatni és k.b. olyan $50 került. Ja, nem költök én ismerőseimre $50-t, főleg nem, ha jön és kiköveteli, hogy mit adjak neki ajándékba.

És egyébként is! Micsoda hozzaállás! "Van amit ajándékba kell kapni". Nem. Ami az embernek kell, amit az ember akar, azért dolgozzon meg. Amit pedig nem tud befojásolni, ami nem tőle függ, azzal ne is csináljon terveket, azt ne számítsa be.

Ami nem az embertől függ, az, igen, áldás vagy csapás, és tudni kell kezelni, vele élni és megköszönni, de nem kell vele számítani.

Egyszerű példa: én szeretem a Karit, de nem "számíthatok" azzal, hogy ő szeret, nem követelhetem. Ha ő szeret, és szeret engem, az áldás, örülök neki és jó, de nem követelhetem most, hogy szeressen, és szerelmem nem lehet ahhoz kötve,hogy ő szeret, vagy az se szeretet, se szerelem. Legyen az ember szerelme független az másik ember érzelmeitől és akkor igaz szerelem. De legyen ez így mindennel.

Míg az emberből magából jön, addig igaz és jó, de ha attól függ, hogy valaki megszerzi, megadja neki, akkor hamis.

Legyen ez így is a boldogsággal.