Mire ez végre beindul addigra nem csak, hogy elfelejtem mit akartam mondani, de lassan be is kell zárni az oldalt, az Internettet, a gépet, mert mennem kell. Vége a munkaidőnek, mehetek haza, ahol vár az ágy, a mosás összeszedése, kivasalása, elrakása, a holnapi ebéd megfőzése, a szakdogán való élmélkedés, az almok, a mosolyok ahogy az ágyban hanyatvágom magam és minden pillanatomat azzal töltöm, hogy előrenézek és elképzelem életemet otthon, Karival.

Az ikreket, Attila és Henrik. Ma ötletünk támadt: ha lesz egy kislányunk, annak a neve Zsófia lesz, annak a városnak a tiszteletére amit kihagytam azért, hogy megismerhessem Karimat. Zsófia. Jobb neve nem is lehet. Tudás.

Egyre több dolog van ami összeköt minket, ami közös, ami a miénk, ami jobban és jobban megalapozza a "MI"-t ami mi vagyunk. Karim. Az én Karim, az én Szerelmem, az én Igazim.